Iskolaelőkészítő foglalkozás

Az iskolába lépés nagyon sok kisgyermeknél okoz félelmet, szorongást. Ahhoz, hogy magabiztosan kezdje a gyermek az iskolai éveket, számos területen kell megfelelnie. Ezeket a területeket alapozzuk meg az iskolaelőkészítő foglalkozásokon, mely nagycsoportos -illetve első osztályos korban javasolt. Nagycsoportos korban előkészítő jelleggel, kisiskolás korban megerősítő jelleggel történik a fejlesztés.

Melyek azok a területek, amelyek az iskolakezdéshez szükségesek?

• Helyes ceruzafogás: az írástanulás alapja. Görcsös állapotban rossz íráskép, fáradékonyság lép fel.
• Szem-kéz koordináció: adott vonalközben megfelelően tudjon figyelni a szövegre anélkül, hogy a kezét nézné. Perifériás látás megsegítése.
• Elemi mozgások összerendezése: az olvasás-írástanuláshoz megfelelő idegrendszeri háttér kell, mely mozgássorok gyakorlásával erősíthető: kúszás, mászás, külső talpélen ill. sarkon járás, guggolások, szökdelések egy -illetve páros lábon, háton és hason fekvésben guruló gyakorlatok.
• Egyensúlyérzék
• Finommotorika: az írás és a beszéd finommotorikus mozgás, mely a nagymozgásokból indul ki.

• Keresztcsatornák: a keresztcsatornák jó működése biztosítja, hogy a gyermek az egyes területeket függetlenül használja. Amennyiben ez fejletlen, gyakran megjelennek együttmozgások, pl. írás közben jár a lába is, nyelvével bíbelődik. Ez sok energiát von el az adott feladatról.

• Tudatos testséma: saját test, testrészek ismerete.
• Dominanciák: kéz, láb, szem, fül. Fontos, hogy iskoláskorra kialakuljon a dominancia (jobb vagy bal).
• Tájékozódás térben és síkban: a térirányok ismerete a betűtanulásnál nélkülözhetetlen. Fontos megkülönböztetni a jobb-bal, fenn-lenn irányokat, hiszen ezen képesség alapján különbözteti meg a betűket is: p-b, sz-zs. Ennek hiányában betűcsere, iránytévesztés jelenik meg.
• Szerialitás: sorrendiség, soralkotás. Az olvasás-írás tanulásának alapja az időben és térben meghatározott szabály szerinti soralkotás lekövetése, dekódolása. Ha hiba lép fel a szerialitási képességben, a gyermek nem tudja leírni és elolvasni megfelelő sorrendben az adott szót, mondatot.
• Alak-háttér megkülönböztetése: fontos megkülönböztetni az alakot (olvasott szó, szöveg, információ) a háttértől. Ennek hiányában romlik az olvasás minősége, mivel a gyermek figyelmét eltereli a háttér ingere.
• Rész-egész megkülönböztetése: a gyermek képes legyen a részeket egészként látni, betűsort szóként értelmezni.
• Azonosság-különbözőség felismerése: a gyermek képes legyen az adott betűt más szövegkörnyezetben is felismerni (azonosság), illetve tudja megkülönböztetni a többi betűtől (különbözőség). Ennek hiányában betűtévesztés, helyesírási hiba lép fel.
• Hallási megkülönböztetés: a beszédhangok hallási megkülönböztetése (hosszú-rövid, zöngés-zöngétlen) nélkülözhetetlen az írás elsajátításához. Ennek hiányában tagolási nehézség, helyesírási gyengeség lép fel.
• Analizálás-szintetizálás: hangokra bontás, összeolvasás. Ahhoz, hogy a gyermek egy szót el tudjon olvasni, le tudjon írni, először hangokra kell bontania, majd a hangokból szavakat kell alkotnia.
• Beszédkészség: Nagycsoportos korra a gyermek megfelelően ki tudja fejezni magát, ismeri és helyesen alkalmazza anyanyelvét, árnyaltan, összefüggően tud beszélni eseményképről vagy egy adott témáról. Ez a készség elengedhetetlen ahhoz, hogy megértse környezetét, megfelelően reagáljon rá és az olvasás-és írástanulása zökkenőmentes legyen. Ennek hiányában a gyermekben agresszió léphet fel, mivel kommunikációja nehezített.
• Megfelelő szintű gondolkodás: logikus gondolkodás, összefüggések felismerése.
• Emlékezet: hallási, látás, rövid-és hosszú távú emlékezet. Ritmus-emlékezet.

• Figyelemtartósság. Feladattudat: 6 éves korra meg kell tanulnia a gyermeknek, hogy egy adott feladathelyzetben maradjon, ne lépjen ki folyamatosan, figyelemét a feladatra összpontosítsa. Ez a képesség 6 éves kortól folyamatosan fejlődik, ennek hiányában magatartászavar, érdektelenség léphet fel.